Egy hasonlattal élve: ha az outsourcing egyenlő a számítógép feltalálásával, akkor ahhoz képest a crowdsourcing az internet megjelenése.
Az outsourcing pénzt spórolt a vállalatoknak, gyakran javította a minőséget, rövidítette a munkafolyamatot, lehetőséget adott az innovációra, és néha még adókedvezményeket is jelentett, mindemellett pedig rákényszerítette a vállalatokat, hogy újragondolják, és átstrukturálják a pénzügyi modelljüket. A crowdsourcing nem csupán ez utóbbira hat ki, de magát az üzleti modellt is radikálisan megváltoztatja. Ahogy Jeff Howe (a crowdsourcing „atyja”, a kifejezés megalkotója, a Wired Magazin szerkesztője) által kitalált definíció szerint: „a crowdsourcing az, amikor fogunk egy feladatot, de ahelyett, hogy egy célzott munkatárs vagy ügynökség végezné el, egy open call keretében meghirdetjük egy hatalmas, megfoghatatlan embertömegnek”.
A tömeg egy diverz képződmény, nem hierarchikus és nem egyenlő a csoport fogalmával; rengeteg mindenkit magában foglal az amatőrtől a specialistáig, így az egyéni képességek mindig valami jó dologban összegződnek. Igaz, a tömeg figyelme – széttagoltsága miatt – gyorsabban lankad, és az ötletelési folyamatban is több fölösleges- vagy melléktermék születik, tehát a szűrés és szelektálás, vagyis a folyamat menedzselése elengedhetetlen.
A crowdsourcing maga nem új koncepció, Jeff Howe 2006-ban állt elő a fogalommal, de maga a jelenség már sokkal korábban is létezett: az Oxford English Dictionary szerkesztői már az 1800-as években felhívást tettek közzé szócikk-javaslatok beküldésére, de még ennél is korábban, 1715-ben a Brit kormány hirdetett nyílt pályázatot egy használható tengerészeti navigációs eszköz kifejlesztésére. De nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy „már az ókori görögök is…”
John Harrison órakészítő a crowdsourcing hajnalán
