Cloudsourcing

Az önkéntesség csak a ráérő emberek passziója? Vagy a filmekből ismert, unatkozó kertvárosi háziasszonyoké? A rohanó hétköznapokon hogyan önkénteskedjen az, aki szeretne? Egyáltalán, miért önkénteskedne bárki, azaz dolgozna ingyen, sőt, saját erőforrásait befektetve, ha egyébként is egész nap alulfizetetten dolgozik?

Pontosan ezekre a kérdésekre alapozva hirdette meg az Európai Bizottság 2011-re az Önkéntesség Évét, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa: az önkéntesség nem ingyenmunka, ellenkezőleg, rengeteg szempontból hasznos befektetés. Majdnem 100millió EU-polgár végez rendszeresen önkéntes munkát, ezzel hozzájárulva közvetlen környezete és az ott élő közösség alakulásához, de az önkéntességen még bőven van mit hirdetni, mert egyáltalán nem mondható, hogy a hétköznapok része lenne.

Talán azért, mert sokaknak nehéz erre a célra plusz órákat beilleszteni a hétköznapokba, már ha egyáltalán találnak olyan szervezetet, rendezvényt vagy ügyet, amiért kellően tudnak lelkesedni ahhoz, hogy ingyen energiát fektessenek bele.

De ez már nem lehet kifogás, ugyanis mióta a webes és telefonos alkalmazások behálózták az élet minden területét, már a szabad kapacitásokhoz alkalmazkodó, kis időegységekben mért, azaz mikroönkéntesség is vállalható. A Help from Home, a The Extraordinaries vagy a Brightworks (és rengeteg hasonló oldal, mint a magyar szívesség.net is) összegyűjtik a legkülönbözőbb ügyeket a távsegítségtől kezdve egészen a védett madarak összeszámlálásáig, vagy a beteg gyerekeknek, paróka-készítéshez való haj-felajánlásig, az önkénteseknek pedig nincs más dolguk, mint 5-10 percet szánni a szimpatikus ügyre, és ezzel meg is van az aznapi koncentrált, és tényleg hasznos önkénteskedés.

A mikroönkéntesség a 21. század elfoglalt városlakójának lehetősége arra, hogy kivegye a részét a nemes cselekedetekből, méghozzá különböző applikációkon keresztül. Az elképzelés az, hogy a napközbeni üresjáratokat remekül ki lehet használni egy kis önkéntességre: például az orvosi rendelő várójában való üldögélés pont alkalmas egy 15 perces e-mentorálásra, vagy játszhatunk olyan internetes játékokkal, amelyek az eredményeinket tudományos kutatási célokra használják fel. Vagy éppen a buszmegállóban várva, mindössze egy perc alatt csatlakozhatunk egy globális felmelegedés-ellenes virtuális menethez, Arnold Schwarzenegger védnöksége alatt. És bármilyen abszurdnak hangzik, pénzt is lehet adományozni anélkül, hogy valóban pénzt költenénk (itt az adott ügy a kattintások számával arányosan kap szponzor-pénzeket). Semmi regisztráció, semmi email-cím megadás, tényleg semmi, ami elkedvetlenítheti az érdeklődőket, csak egy kattintás, vagyis ingyenes crowdfunding. 

Persze a kényelem előtérbe helyezése némileg ellentmond az önkéntesség definíciójának, de az applikációk korában ezen nem is érdemes meglepődni. Hiszen a lényeg az, hogy van mód a különböző ügyekhez való hozzájárulásra, ami a fogadó félnek értékes információt, tudást vagy támogatást jelent, az önkéntesnek pedig egyrészt teljesen ingyenes, másrészt pedig a hétköznapjainak az erre legalkalmasabb negyedóráiban foglalkozhat nemes ügyekkel.

A NASA 2006-ban indította el New Horizons nevű űrszondáját, amelynek küldetése, hogy 2015. július 14-ével kezdődően elhaladjon a Plútó mellett, hogy majdnem tíz évi és rekordtávolságú, hárommilliárd mérföldnyi utazás után elsőként adatokat gyűjtsön róla, majd pedig, mintegy mellék-küldetésként az univerzum határán található, úgy nevezett Kuiper-öv objektumait is felderítse.

Nagyítás

Ezek az objektumok gyakorlatilag törpebolygók, de a sziklás vagy gázalapú bolygóktól különbözően hatalmas, keringő jégtömbök, amelyekből sokkal több van, mint a többi típusú bolygóból, mégsem küldtek még szondát egy közelébe sem. Mivel a New Horizons egyébként is továbbszáguld a világűrben, miután begyűjtötte a Plútó adatait, a NASA úgy gondolta, hogy érdemes lenne kihasználni a maradék kapacitást és az alkalmat ezen objektumok közelebbi megfigyelésére.

Igen ám, de ekkorra már csak maximum két objektum elemzésre elegendő üzemanyag marad a szondában, tehát a feladat: találni egy olyan Kuiper-övi objektumot, ami elég közel esik a szonda útvonalához, és így alkalmas lehet a felderítésre. És itt lép a képbe a crowdsourcing.

A Zooniverse egy citizen science project, azaz nem hozzáértők bevonásával történő tudományos kutatás. Pont kapóra jöttek a NASA-nak, szövetkeztek, és létrehozták az Ice Hunters Projectet, hogy laikus érdeklődők tömegeit vonják be az űrkutatásba.

A NASA lefotózta az univerzum vonatkozó szegletét, a probléma csak az, hogy ezeket a teleszkópok által készített képeket a számítógépek nagyon nehezen tudják értelmezni, az emberi szem viszont viszonylag könnyen észreveszi azt, amit keresni kell. John Spencer, a Southwest Research Institute munkatársa így fogalmaz: „amikor valami különleges, meghatározott dolgot kell megtalálni egy kaotikus adathalmazban, az emberi szemet semmi sem tudja helyettesíteni.”

Jelen esetben a regisztrált látogatók a hatalmas Magellan (Chile) és Subaru (Japán) teleszkópok képeit elemezhetik azáltal, hogy bejelölik a képen az objektumnak tűnő foltokat, és így megkülönböztetik őket a csillagoktól, aszteroidáktól és a foltszerű homályos részektől. Minden képet többször adnak ki megjelölésre, így a pontosság is biztosított.

Eddig 4.408.174 képet elemeztek az oldal látogatói, de még mindig maradt 1.272.687 felvétel, tehát jut minden érdeklődőnek. A feldolgozott képeken eddig 1.026.207 objektumot találtak, ám ezek közül valószínűleg csak 10-12 lesz az, ami a szonda érkezésekor éppen az útvonalon fog elhelyezkedni.

Jelöletlen és megjelölt felvétel (nem olyan bonyolult, mint amilyennek első ránézésre tűnik)

Csatlakozz te is a kutatáshoz, hátha a történelmi objektum-látogatásnál a te neved is azok között lesz, akik segítettek beazonosítani a célpontot!

A Legót mindenki ismeri, majdnem mindenkinek volt legalább egy kis dobozzal, és mindenki lépett is már rá, vagyis nagyjából ötven éve a gyerekek személyiségfejlődésének megkerülhetetlen része.

Aki játszott Legóval, azok közül valószínűleg sokakkal előfordult, hogy egy olyan elemre volt égető szüksége, ami nemcsak, hogy nem volt a készlet része, de egyáltalán a világon sem létezett. És mindenki agyában születtek elképzelések, hogy milyen jó lenne ezt vagy azt megépíteni, de a meglévő elemekből sajnos nem lehet…

 A Lego japán ágának dolgozói is átélhettek hasonló helyzeteket gyerekkorukban, mert néhány éve egyedi Lego-elemeket lehetett tervezni egy speciális szoftverrel, tavaly pedig a Cuusoo (japán szó, jelentése: kívánság) ötletmegvalósító oldallal együttműködésben létrehozták a LEGO Cuusoo projektoldalt, ahol a legkülönfélébb, akár teljesen elszállt konstrukció-ötleteket lehet megosztani. Ezután pedig már csak meg kell várni, hogy tízezer ember szavazzon az ötletre, mert ez esetben a Lego megfontolja az ötlet megvalósítását. Ha gyártásra érdemesnek minősítik, a bevétel 1%-a az ötletgazdát illeti. Ez aztán a motiváció!

Az első ötlet néhány napja valósult meg: ez a Shinkai 6500, ami Japán büszkesége, a legmélyebbre merülni képes ember irányította tengeralattjáró 1:60 arányú modellje.

A crowdsourcing adta előnyökre (mint a fogyasztók bevonása a termék kialakításába, és ezáltal érzelmi kötődés kialakítása) építkezve [:)] az eladás is biztosított, hiszen ha tízezer támogató már szavazott az adott ötletre, akkor nagy bukás már nem lehet az eredmény.

Az iPhone a világ megkerülhetetlen tényezőjévé vált: mindenhol ott van és egyre több mindent tud, méghozzá annyira, hogy most már szó szerint látásra is lehet használni. A VizWiz nevű új alkalmazás a crowdsourcing fantasztikus vívmánya: virtuális szemként működik látássérültek számára, nagyban megkönnyítve így a mindennapi életüket. A lényegi tényező nem is a hardver vagy a szoftver, hanem a fejlesztés mögött álló közösség, akik azon dolgoznak, hogy a technika segítségével tegyenek egyszerűbbé a vakoknak esetleg elképzelhetetlenül bonyolult hétköznapi feladatokat.

Az alkalmazást a New York állambeli University of Rochester humán-komputer-interakciós kutatócsoportja fejlesztette ki, és azon az elképzelésen alapul, hogy a látássérült felhasználó, ha mindennapi életében vizuális kihívásba vagy akadályba ütközik, lefényképezi a problémát, majd egy hangos kérdés kíséretében elküldi a rendszernek, és néhány másodpercen belül már választ is kap. A feladatok széles skálán mozognak, de a felhasználók leggyakrabban dokumentumok, címkék, feliratok olvasásában, utcai tájékozódásban kérnek segítséget. A tesztidőszak sikeresnek bizonyult, átlagosan 2 percen belül érkezett válasz a kérdésekre, és a kérdések 87%-a sikeresen megoldódott.

 A crowdsourcing pedig a kérdésekre való válaszadáskor jön a képbe, méghozzá többféleképpen. A felhasználó beállíthatja, hogy milyen csatornákon keresztül várja a választ: az egyik lehetőség az Amazon Mechanical Turk, ahol anonim és a felhasználó számára ismeretlen emberek válaszolnak; de emellett segíthetnek az illető ismerősei a Twitteren, illetve egy vagy több konkrét címzett emailben, ami pedig a személyes ismeretség előnyét adja, és mindezt a rendszer még megtámogatja az IQ Engines képfelismerő alkalmazással, a párhuzamos válaszok pedig a pontosságot segítik elő.

Egy hasonlattal élve: ha az outsourcing egyenlő a számítógép feltalálásával, akkor ahhoz képest a crowdsourcing az internet megjelenése. 

Az outsourcing pénzt spórolt a vállalatoknak, gyakran javította a minőséget, rövidítette a munkafolyamatot, lehetőséget adott az innovációra, és néha még adókedvezményeket is jelentett, mindemellett pedig rákényszerítette a vállalatokat, hogy újragondolják, és átstrukturálják a pénzügyi modelljüket. A crowdsourcing nem csupán ez utóbbira hat ki, de magát az üzleti modellt is radikálisan megváltoztatja. Ahogy Jeff Howe (a crowdsourcing „atyja”, a kifejezés megalkotója, a Wired Magazin szerkesztője) által kitalált definíció szerint: „a crowdsourcing az, amikor fogunk egy feladatot, de ahelyett, hogy egy célzott munkatárs vagy ügynökség végezné el, egy open call keretében meghirdetjük egy hatalmas, megfoghatatlan embertömegnek”.

  Jeff Howe

A tömeg egy diverz képződmény, nem hierarchikus és nem egyenlő a csoport fogalmával; rengeteg mindenkit magában foglal az amatőrtől a specialistáig, így az egyéni képességek mindig valami jó dologban összegződnek. Igaz, a tömeg figyelme – széttagoltsága miatt – gyorsabban lankad, és az ötletelési folyamatban is több fölösleges- vagy melléktermék születik, tehát a szűrés és szelektálás, vagyis a folyamat menedzselése elengedhetetlen.

A crowdsourcing maga nem új koncepció, Jeff Howe 2006-ban állt elő a fogalommal, de maga a jelenség már sokkal korábban is létezett: az Oxford English Dictionary szerkesztői már az 1800-as években felhívást tettek közzé szócikk-javaslatok beküldésére, de még ennél is korábban, 1715-ben a Brit kormány hirdetett nyílt pályázatot egy használható tengerészeti navigációs eszköz kifejlesztésére. De nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy „már az ókori görögök is…”

John Harrison órakészítő a crowdsourcing hajnalán

A crowdsourcing gyakorlata egyre inkább részévé válik a nagy márkák marketinggyakorlatának, segítségével a közönség, a vásárlók, a célcsoport mind bevonhatók a márka kialakításának akár minden fázisába. Nézzük, mik a jelenleg legelterjedtebb módszerek!
 

A márka által képviselt értékek megerősítése

A crowdsourcingot nem mindig kizárólag új termékek promóciójában vagy kampányokban használják. A Ben & Jerry’s jégkrémeket gyártó cég például Olaszországban pályázatot hirdetett innovatív társadalmi kezdeményezések felkutatására. A még most is folyamatosan beérkező ötleteket először megvizsgálják abból a szempontból, hogy valóban a márka által képviselt értéket hirdetik-e, majd az eredetiség, az innováció, a társadalmi hatás, az üzleti lehetőség aspektusait és a kezdeti crowdsourcing-szakaszban a Facebookon szerzett like-ok számát figyelembe véve bírálják el őket.

Tommaso Vitali, a Ben & Jerry’s márkamenedzsere szerint „ez egy remek lehetőség nekünk, hogy megmutassuk, hogy az általunk fontosnak tartott értékek milyen kézzel fogható és hiteles módokon valósulhatnak meg a társadalomban. Reméljük, hogy az így támogatott civil szervezetek a kampányunkon keresztül megerősödött társadalmi szervezetekké válnak, és sokáig fennmaradnak, hogy további eredményeket érhessenek el.”

 
Új termékek tervezése

A Fiat Mio kampányában (amely elnyerte a 2011-es Bees Awards „a közösségi média legjobb használata”-díját) 17000 felhasználó segédkezett az új modell megtervezésében: a design kialakításában, illetve olyan részletkérdésekben is, mint hogy hány ajtós legyen az autó, vagy hogy működjön-e benne hangvezérlés. A vírusjelenség valamint az új autó és a felhasználók között így kialakult érzelmi kapcsolat pedig csak lendíthet az eladásokon.

A Waitrose angol szupermarket-lánc első vásárlók által megalkotott terméke nemrég került a polcokra. Nyolc hónap alatt vásárlók százai küldtek be receptötleteket, a nyertes 1000 font mellett már saját csokoládékölteményével is büszkélkedhet, a melyet a Waitrose az alkotó személyes üzenete kíséretében árusít, és széles körben promotál.

„Fontosnak tarjuk, hogy ösztönözzük a célközönségünket, és a Waitrose szándékosan csak a MyWaitrose Club tagjai között hirdette meg a pályázatot, ezáltal exkluzív eseménnyé téve a versenyt, amellett, hogy így a résztvevők adatait is könnyebb volt összegyűjteni.” A Waitrose szóvivője hozzátette: „a továbbiakban is készülünk alkalmazni a crowdsourcing eszközeit, és reméljük, rendszeressé válik a marketinggyakorlatunkban.”


Új tartalom létrehozása

Csak mert maga az ember már nem él, nem jelenti azt, hogy a legenda sem: a Sony ez év februárjában indult Behind the Mask projektjének felhívása így szólt: „légy részese a valaha volt legnagyobb, legnemzetközibb, legtöbb ember által létrehozott Michael Jackson-videónak”. A több ezer regisztráló által beküldött videók szerkesztése már folyik, és hamarosan elkészül Jacko posztumusz megjelent albumáról a Behind the Mask című szám mash-up videója. Ebben a teaser videóban látható, mi volt a jelentkezők feladata:
 

A közönség részvétele, avagy bejutás a színfalak mögé
 
Az elterjedt Facebookos játék, a Farmville zseniális, valós életbeli változatában a National Trust (egy angol természet- és műemlékvédelemmel foglalkozó civil szervezet) átadja egyik farmjának teljes körű irányítását a világ internetezőinek. A MyFarm projektben tízezer újonc farmer fog fontos kérdéseket megvitatni egymással, majd végül döntést hozni például abban, hogy milyen gabonákat termesszenek és milyen állatokat tenyésztsenek a cambridgeshire-i Wimpole Estate Farmon, mégpedig azzal a céllal, hogy újra közel hozzák a farmerkedést az emberekhez, és megmutassák, hogyan történik az élelmiszerek előállítása.





(Olcsó) segítség a brandingben

Régebben úgy volt, hogy amikor egy cég szerette volna újraterveztetni a logóját, megbízott egy ügynökséget, adott neki egy rakás pénzt, majd türelmesen várt, amíg a kreatív team kiizzadta az új, a márkát felfrissítő logót.
Ehhez képest mostanában egyre inkább elterjed a crowdsourcing, ami olcsóbb, ráadásul egyfajta buzz teremtődik a márkanév körül, miközben a résztvevők a többi szakmabelivel beszélnek róla.
Igaz, nincs garancia arra, hogy a végén magas minőségű munka az eredmény, méghozzá nem is egy profi ügynökségtől, és az is megeshet, ami az Adobe Creative Juices kampánya esetében, amikor azzal vádolták őket, hogy ingyen dolgoztattak.


Továbbá…

Az Esquire magazin a 99Design online grafikai-tervezőcsoporttal terveztette meg új logóját.

A Deutsche Boerse és a New York Stock Exchange egy névadó pályázattal indították összeolvadásukat: a két tőzsde összesen hatezer munkatárs ötleteire voltak kíváncsiak az újonnan létrejövő intézmény nevét illetően.

 

forrás: crowdsourcing.org

Mivel új a téma, fontos, hogy már az elején megkülönböztessük egymástól a két fogalmat. Először is tisztázzuk, hogy mi a "cloud" és a "crowd" között a különbség.

Képzeljünk el egy rockkoncertet, ahol óriási tömeg őrjöng. Tudjuk, hogy mind kedvelik az előadót, a stílust, ebből kb. az életkorukra és néhány más demográfiai adatra is következtethetünk. Erre a tömegre (azaz crowdra) úgy is tekinthetünk mint nehezen kontrollálható mamlaszra, de úgy is mint több ezer különálló agyra, szívre, individuumra, egyéni látásmódra. A crowdsourcingban pedig éppen erre, a rengeteg egymástól független véleményre, inspiratív ötletfoszlányra van szükségünk, melyek aztán a kreatív folyamatban felhasználhatók. Nem beszélve arról, hogy a tömeg része lesz a folyamatnak, azonnali engagement születik, melyet kihasználva sokkal több ember lelkesedik már az innovációs szakaszban az adott dologért, mint azt hagyományos marketing munkával elérhettük volna.

Amíg a crowd véletlenszerű, olykor nagyon eltérő egyénekből áll, a felhőt (cloud) bizonyos módon már „megszűrt” kreatív elmék alkotják, akiket az éppen adott célra más-más módon lehet kombinálni a produktivitás érdekében.

A felhő szó értelmezéséhez vissza kell nyúlnunk a "cloud-computing" fogalmához. A felhő-ábra eredetileg a telefonhálózat szimbóluma volt, majd az internet megjelenésével az egymáshoz kapcsolt számítógépek rendszerét jelezték így. Mivel internetezés közben amúgy is szerverekhez csatlakozunk, a hálózat adatátviteli sebességének növekedésével egyre inkább feleslegessé válik, hogy lokálisan, saját gépünkön halmozzuk fel a sok hardvert és szoftvert. Sokkal egyszerűbb, ha kvázi terminálként használva gépünket egy nagy, szinte korlátlan erőforráshoz csatlakozunk.

Hogy is néz ki ez a marketing és az innováció terén? A hagyományos modellben egy ügynökség vagy kutatócsoport annyit ér, amennyi embert foglalkoztatni tud. Ezekkel az erőforrásokkal gazdálkodhat. Olyan, mint egy focicsapat, a menedzsmentnek ebből a keretből kell kihozni a legtöbbet. A sztárok nyilván nagyon drágák és nem is kellenek mindig. Sőt lehetnek sérültek és betegek is, mely idő alatt szintén finanszírozni kell őket, miközben kapacitásukat nem tudják kihasználni. Mindenkinek helyet, infrastruktúrát kell biztosítani.  És ez nem olcsó, ellenben a mai gazdasági környezetben kifejezetten kockázatos úri huncutság.

Ehhez képest képzeljünk el egy csapatot, amelyik az alapcsapat mellé alkalmilag bérli a sztárokat. A sztárok – tegyük fel – saját magukat edzik, képzik, szakosodnak különböző területekre, sok helyen játszanak egyszerre, sok edző irányítása alatt, ami játékstílusukat színesíti. Ha jön a BL selejtező, csapatunk kibérli a fél Barcát, és már bent is van a legjobbak közt.

A felhő-alapú kreativitás, innováció, de a produkció is így működik. A megfelelő embert vagy teamet használja a megfelelő időben a megfelelő feladatra. A kihívást itt a felhő összeállítása, minőségi szinten tartása és kapacitásának tervezése jelenti. Miben különbözik ez a hagyományos alvállalkozó hálózattól? A lényegében.

Míg hagyományos esetben egy kis KKV 5-10-15, általában helyi, állandó alvállalkozóval dolgozik, a cloud-modellben a lokalitás szükségtelensége miatt az alvállalkozók száma – megfelelő minőségi keretek közt – bármeddig növelhető. Hogy hogyan nyerhető ki belőlük ötlet, hogy működik a fakasztás, azaz az sourcing? Erről majd később.