Az önkéntesség csak a ráérő emberek passziója? Vagy a filmekből ismert, unatkozó kertvárosi háziasszonyoké? A rohanó hétköznapokon hogyan önkénteskedjen az, aki szeretne? Egyáltalán, miért önkénteskedne bárki, azaz dolgozna ingyen, sőt, saját erőforrásait befektetve, ha egyébként is egész nap alulfizetetten dolgozik?
Pontosan ezekre a kérdésekre alapozva hirdette meg az Európai Bizottság 2011-re az Önkéntesség Évét, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa: az önkéntesség nem ingyenmunka, ellenkezőleg, rengeteg szempontból hasznos befektetés. Majdnem 100millió EU-polgár végez rendszeresen önkéntes munkát, ezzel hozzájárulva közvetlen környezete és az ott élő közösség alakulásához, de az önkéntességen még bőven van mit hirdetni, mert egyáltalán nem mondható, hogy a hétköznapok része lenne.
Talán azért, mert sokaknak nehéz erre a célra plusz órákat beilleszteni a hétköznapokba, már ha egyáltalán találnak olyan szervezetet, rendezvényt vagy ügyet, amiért kellően tudnak lelkesedni ahhoz, hogy ingyen energiát fektessenek bele.
De ez már nem lehet kifogás, ugyanis mióta a webes és telefonos alkalmazások behálózták az élet minden területét, már a szabad kapacitásokhoz alkalmazkodó, kis időegységekben mért, azaz mikroönkéntesség is vállalható. A Help from Home, a The Extraordinaries vagy a Brightworks (és rengeteg hasonló oldal, mint a magyar szívesség.net is) összegyűjtik a legkülönbözőbb ügyeket a távsegítségtől kezdve egészen a védett madarak összeszámlálásáig, vagy a beteg gyerekeknek, paróka-készítéshez való haj-felajánlásig, az önkénteseknek pedig nincs más dolguk, mint 5-10 percet szánni a szimpatikus ügyre, és ezzel meg is van az aznapi koncentrált, és tényleg hasznos önkénteskedés.
A mikroönkéntesség a 21. század elfoglalt városlakójának lehetősége arra, hogy kivegye a részét a nemes cselekedetekből, méghozzá különböző applikációkon keresztül. Az elképzelés az, hogy a napközbeni üresjáratokat remekül ki lehet használni egy kis önkéntességre: például az orvosi rendelő várójában való üldögélés pont alkalmas egy 15 perces e-mentorálásra, vagy játszhatunk olyan internetes játékokkal, amelyek az eredményeinket tudományos kutatási célokra használják fel. Vagy éppen a buszmegállóban várva, mindössze egy perc alatt csatlakozhatunk egy globális felmelegedés-ellenes virtuális menethez, Arnold Schwarzenegger védnöksége alatt. És bármilyen abszurdnak hangzik, pénzt is lehet adományozni anélkül, hogy valóban pénzt költenénk (itt az adott ügy a kattintások számával arányosan kap szponzor-pénzeket). Semmi regisztráció, semmi email-cím megadás, tényleg semmi, ami elkedvetlenítheti az érdeklődőket, csak egy kattintás, vagyis ingyenes crowdfunding.
Persze a kényelem előtérbe helyezése némileg ellentmond az önkéntesség definíciójának, de az applikációk korában ezen nem is érdemes meglepődni. Hiszen a lényeg az, hogy van mód a különböző ügyekhez való hozzájárulásra, ami a fogadó félnek értékes információt, tudást vagy támogatást jelent, az önkéntesnek pedig egyrészt teljesen ingyenes, másrészt pedig a hétköznapjainak az erre legalkalmasabb negyedóráiban foglalkozhat nemes ügyekkel.
