Mivel új a téma, fontos, hogy már az elején megkülönböztessük egymástól a két fogalmat. Először is tisztázzuk, hogy mi a "cloud" és a "crowd" között a különbség.
Képzeljünk el egy rockkoncertet, ahol óriási tömeg őrjöng. Tudjuk, hogy mind kedvelik az előadót, a stílust, ebből kb. az életkorukra és néhány más demográfiai adatra is következtethetünk. Erre a tömegre (azaz crowdra) úgy is tekinthetünk mint nehezen kontrollálható mamlaszra, de úgy is mint több ezer különálló agyra, szívre, individuumra, egyéni látásmódra. A crowdsourcingban pedig éppen erre, a rengeteg egymástól független véleményre, inspiratív ötletfoszlányra van szükségünk, melyek aztán a kreatív folyamatban felhasználhatók. Nem beszélve arról, hogy a tömeg része lesz a folyamatnak, azonnali engagement születik, melyet kihasználva sokkal több ember lelkesedik már az innovációs szakaszban az adott dologért, mint azt hagyományos marketing munkával elérhettük volna.
Amíg a crowd véletlenszerű, olykor nagyon eltérő egyénekből áll, a felhőt (cloud) bizonyos módon már „megszűrt” kreatív elmék alkotják, akiket az éppen adott célra más-más módon lehet kombinálni a produktivitás érdekében.
A felhő szó értelmezéséhez vissza kell nyúlnunk a "cloud-computing" fogalmához. A felhő-ábra eredetileg a telefonhálózat szimbóluma volt, majd az internet megjelenésével az egymáshoz kapcsolt számítógépek rendszerét jelezték így. Mivel internetezés közben amúgy is szerverekhez csatlakozunk, a hálózat adatátviteli sebességének növekedésével egyre inkább feleslegessé válik, hogy lokálisan, saját gépünkön halmozzuk fel a sok hardvert és szoftvert. Sokkal egyszerűbb, ha kvázi terminálként használva gépünket egy nagy, szinte korlátlan erőforráshoz csatlakozunk.
Hogy is néz ki ez a marketing és az innováció terén? A hagyományos modellben egy ügynökség vagy kutatócsoport annyit ér, amennyi embert foglalkoztatni tud. Ezekkel az erőforrásokkal gazdálkodhat. Olyan, mint egy focicsapat, a menedzsmentnek ebből a keretből kell kihozni a legtöbbet. A sztárok nyilván nagyon drágák és nem is kellenek mindig. Sőt lehetnek sérültek és betegek is, mely idő alatt szintén finanszírozni kell őket, miközben kapacitásukat nem tudják kihasználni. Mindenkinek helyet, infrastruktúrát kell biztosítani. És ez nem olcsó, ellenben a mai gazdasági környezetben kifejezetten kockázatos úri huncutság.
Ehhez képest képzeljünk el egy csapatot, amelyik az alapcsapat mellé alkalmilag bérli a sztárokat. A sztárok – tegyük fel – saját magukat edzik, képzik, szakosodnak különböző területekre, sok helyen játszanak egyszerre, sok edző irányítása alatt, ami játékstílusukat színesíti. Ha jön a BL selejtező, csapatunk kibérli a fél Barcát, és már bent is van a legjobbak közt.
A felhő-alapú kreativitás, innováció, de a produkció is így működik. A megfelelő embert vagy teamet használja a megfelelő időben a megfelelő feladatra. A kihívást itt a felhő összeállítása, minőségi szinten tartása és kapacitásának tervezése jelenti. Miben különbözik ez a hagyományos alvállalkozó hálózattól? A lényegében.
Míg hagyományos esetben egy kis KKV 5-10-15, általában helyi, állandó alvállalkozóval dolgozik, a cloud-modellben a lokalitás szükségtelensége miatt az alvállalkozók száma – megfelelő minőségi keretek közt – bármeddig növelhető. Hogy hogyan nyerhető ki belőlük ötlet, hogy működik a fakasztás, azaz az sourcing? Erről majd később.
